Nem csak azért szeretjük simontornyai birtokunkat, mert a hozzánk vezető fákkal, bokrokkal benőtt mélyút élő fátylat borít és hűsítő árnyat ad az arra járóknak. Birtokunk bejárata egy szerelem legendáját is őrzi.
Történt vagy sem, az 1900-as évek elején a Simontornyával szomszédos Vámon hatalmas földbirtokokkal rendelkező Strasszer Vilmos a Zichy családtól vett birtokán élt új kastélyában.
A kastély szolgálója a csinos Anna több legénynek is megtetszett, de ő csak a birtok simontornyai lovászával, szegény Lászlóval volt hajlandó szóba állni.
László azonban szegény családból származott, dolgosak, de nincstelenek voltak, olyan szegények, hogy a falun kívül a szőlőhegyen (birtokunk mai bejáratánál) laktak szűkösen egy löszfalba vájt kis egyhelységes „pincelakásban”.
Hiába is dolgozott szerencsétlen éjt-nappallá nem jutott előre a dolgában, szerelmét Annát pedig addig nem kaphatta meg, míg tisztességben el nem tudta volna tartani.
A történet sajnos nem záródott a szerelmesek házasságával, László bárhogy igyekezett, nem tudta előteremteni a kért összeget.
Bánatában a Sió patakba ugorva László megátkozta a birtok gazdáját Vilmost, hogy ilyen szívtelen volt és nem eresztette a lányt szerelméhez.
A helyiek még hallották mit mondott a híd szélén állva: ha nem lehet övé Anna, hát a gazdának se legyen birodalma békességében, pusztuljon és vessen az új birtoka a megépült kastéllyal.
Hát ezért látni ma is veszve és romos állapotban Vámon a kastélyt, és ezért dobtak a falubeliek mindig a szőlőhegyen elhaladva szegény László egykori kis löszfal lakásánál a már megüresedett, félig eltömődött pincébe kis pénzérméket, hátha egyszer összejön Lászlónak a lány megváltásához elég pénz, ha éltében nem, de az égiek között legalábbis.
